Lestyán Sándor riportja
a Friss Újságban (1934 jan 21
Romok között,
odúkban tucatjával laknak
a szegények — 150 munkás 28
filléres órabérért dolgozik
a Tabán lebontásán
Háborús
képe
van a halálra ítélt Tabánnak, mely
félig romhalmaz már. Mintha nehéz
gránát pusztította volna
el Buda régi emlékeit,
az apró
hátakat, a girbe-gurba
uc- cákat, a lépcsős
kapaszkodókat, mindent,
mindent, ami a
múltbeli romantikát
jelentette. Pedig nem gránát
söpörte el a
Tabánt. Szorgos munkáskezekben csákány,
ásó, feszitővas bontja a
tetőzetet és a falakat.
A használható ajtókat, ablakfóliákat, gerendákat
halomba gyűjtik, a téglát
és a köveket
kupacokba rakják, a
vállalkozó, aki a fővárostól megvette
a Tabán ócska házait,
mindezt el akarja adni,
hogy más építkezésnél
felhasználják.
Lassan, nagyon
lassan halad a lebontás
munkája. Összesen 150 munkás
dolgozik, pedig elkelne tízszer
annyi is! Ha
továbbra is ennyi marad
a létszám, akkor
májusra még nem
tűnik el a Tabán.
Pedig ez
a terv.
Májusban
kellene megkezdeni az
újjáépítést. A munkások 28 fillér órabérért
dolgoznak. Az egyik ezt
mondja:
— Bizony
nem sok ez
a 28 fillér, másutt 35
fillért fizetnek. De mit
csináljunk. Kényszerhelyzetben vagyunk. Ki
vagyunk szoloál- tatva a munkaadónak. Eddig 8 órát dolgoztunk naponta.
Most 9 és fél
órát dolgozunk.
Az utolsó
négy lakó
A sógorom lakott abban a házban....
Családostól. Mozgó-virsliárus volt. A környéken megvoltak a
vevői, ismerték, vártak
rá. hogy mikor
jelenik meg a
forró virslivel. Most a
Klauzál uccába költözött. A
foglalkozását nem adta
fel, de hosszú hónapokba
telik, amíg uj vevőkört
szerez magának... És igy
jártak az iparosok és mesteremberek, a boltosok
és a napszámosok is.
Az idegenben lassan
találják meg a
boldogulást, közben a gondok
és az adósságok
szaporodnak ...
Május elsejére
el kell költöznie az
utolsó lakónak is.
Az Aranykakas ucca
21. számú házban,
a Holdvilág ucca 17.
számú házban és a
Naphegy ucca 82.
számú
Az utolsó menedékhelyek egyike Kör utca 17
házban. továbbá
a Kör ucca 17. számú házban még ottmaradtak
a lakók. ök az
utolsó mohikánok. Ök
búcsúznak utoljára a
Tabántól, azok nevében is.
akik már régen
kiköltöztek.
Aki megvette
a házat, hogy ott
maradhasson
A Kör
ucca 17. számú
házban csak a gyerek
van otthon. Az apa
és az
anya munkába mentek.
Az udvaron haragos kutya
csahol a kopasz, öreg eperfa
körül és barátságtalanul csattogtatja
fogát a látogatók
felé. A gyerek
a kutyát csititja és
értelmesen beszél:
— Mink
megvettük a házat
a vállalkozótól. Nem tudom
egészen biztosan, gondolom,
160 pengőt fizettünk érte.
Azért vettük meg, hogy
bennmaradhassunk. Aztán meg azokat
a részeket, melyek használhatók, majd
eladjuk. így csak május
elsejére kell kimennünk. Ha
nem vesszük meg,
a vállalkozó akkor
bontatta volna le, amikor
neki tetszik.
Arra a
kérdésünkre, hogy mások is megvették-e a házakat,
a gyerek azt
feleli, hogy tudomása
szerint többen megvették, de nem
azért, hogy benne maradjanak, hanem
hogy eladjak téglát, a faanyagot, a cserepet
és a vasakat.
Ezen az apró nyíláson bújnak be az éjszakai szállásra
A Tabán
legújabb lakói
Meg egy
érdekessége van a haldokió, félig romhalmazban
heverő Tabánnak. A romok
között, a leglehetetlenebb odúkban,
tucatjával találnak éjjeli menedékhelyet
azok a szegénysorsú emberek,
akiknek nincs lakásuk és a
menhelypénzt sem tudják megfizetni.
A késő délutáni
órákban, mikor beáll a
szürkület, lassan, óvatosan
jönnek ezek a szegénysorsuak, apró
batyuikkal, rongyaikkal, legnagyobbrészt férfiak, de sokkal együtt jön az asszony,
meg a gyerek
és elfoglalják ideiglenes
éjszakai vackukat.
Pincékben, kamrákban, eldugott,
udvari szobákban húzódnak meg
titokban, a rongyaikat
kiteregetik a földre,
néha- néha, a nagy
hidegben tüzet is gyújtanak, de
óvatosan, hogy a tűz
fénye, vagy a füst
el ne
árulja őket. Sokan már
kényelmesebben berendezkedtek.
Szalmát hoztak magukkal valahonnan
és szalmán alszanak. Mutattak
a Friss Újság munkatársának egy
régi falba vájt nyilast,
mely alig fél méter magas
és ugyanolyan széles. Ez a
nyilas széles, tágas
földalatti, kifalazott pinceoduba vezet.
Csak nagy üggyel-bajjal lehet
bejutni a nyiláson, de az
odúban szalma van a nyirkos
földön és szanaszét
heverő rongyok, egy
törött tükör, egy ócska
mosdótál és egy
rozoga szék mutatja, hogy
itt emberek laknak!
A Tabán
félig romhalmazban is a
szegények barátja. Lakást
ad a télben a
lakásnélkülieknek!
A Tabán
a kisembereké volt
mindig.
A tehetőseknek legfeljebb
látványosságot, szórakozást jelentett, de életé összeforrt
a szegénysorsuak életével. És ez maradt
romokban is.
Lcstyán Sándor.
1934 janár 21